Táborozó gyerekek a Kovász Katedrálisban.
A nyári táborok időszaka különleges hangulatot hoz a Kovász Katedrális életébe. Nemrég egy vidám, energikus táborozó csoport látogatott el hozzánk, akik már az érkezés pillanatában megtöltötték a teret nevetéssel, kérdésekkel és izgatott beszélgetéssel.
A tábort Csongrád-Csanád Vármegyei Szervezet, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezte és a Szakmakóstoló nevet viselte.
A rövid bemutatkozás után frissen sült, még meleg kiskiflivel kínáltuk meg a csoportot. A gyerekek örömmel fogadták a finom falatokat, és néhány perc alatt már teljesen oldott, vidám hangulat alakult ki.
Ezután kezdetét vette a brióskészítés.
Mivel programunk során előkészített brióstésztával dolgozunk, a gyerekek azonnal belevethették magukat a gyakorlati részbe. Először megmutattuk, hogyan kell megfelelő mozdulatokkal sodorni a tésztát.
A sodrás sokaknak elsőre egyszerűnek tűnt, de gyorsan kiderült, hogy figyelmet és finom mozdulatokat igényel.
Pár perc múlva mindenki ráérzett a technikára.
A formázásnál szabadon kibontakozhatott a kreativitásuk. Bár klasszikus briósformát mutattunk, a táborozók fantáziája ennél jóval messzebbre szárnyalt.
Miután minden briós elkészült, következett a kelesztés.
Ez alatt a pihenőidő alatt a gyerekek megismerkedtek a vadkovász különleges világával. Játékosan, érthetően meséltünk nekik arról, hogyan készül a vadkovászos kenyér, és miért olyan különleges ez a hagyományos eljárás.
Beszéltünk a kenyér múltjáról, arról, hogyan sütöttek régen az emberek, és hogy a természetes fermentáció milyen fontos szerepet játszott már évszázadokkal ezelőtt is.
A gyerekeket különösen érdekelte, hogy a kovász tulajdonképpen „él”.
A vadkovászos kenyér készítésének lépéseit iselmagyaráztuk: az etetést, a tészta összeállítását, a pihentetést, a fermentációt és a sütést. Szó esett arról is, hogy a jó minőségű alapanyagok – liszt, víz, só – mennyire fontosak.
Közben a briósok szépen megkeltek.
Eljött a sütés előtti utolsó szakasz.
A briósokat tojással kentük le, hogy sütés után gyönyörű fényes, aranybarna felületet kapjanak. Ezután jött a gyerekek egyik kedvenc része: a díszítés.
Cukor, fahéjas cukor és dekorcukor közül választhattak.
A legtöbben természetesen bőségesen szórtak a tetejére, hiszen minél csillogóbb, annál jobb.
Amikor a briósok bekerültek a kemencébe, a várakozás szinte tapintható volt.
Minden szem a kemencére szegeződött.
Ahogy telt az idő, a briósok szépen megemelkedtek, a tetejük aranybarnára sült, a cukor pedig finoman karamellizálódni kezdett.
Az egész tér megtelt azzal az utánozhatatlan édes-vajas briósillattal, amit lehetetlen nem szeretni.
A kóstolás pillanata mindig különleges.
A táborozók büszkén keresték a saját alkotásukat, majd boldogan kóstolták meg a még langyos, puha, foszlós briósokat.
A program végén levetítettük a 10 perces kisfilmet, amely az ásotthalmi kézműves üzem mindennapjait mutatta be. A gyerekek érdeklődve figyelték, hogyan dolgoznak a pékek, mennyi munka és odafigyelés szükséges a mindennapi kenyér elkészítéséhez.
A zárás ezután a jól ismert kvízzel következett.
A táborozók igazi versenyszellemmel vetették bele magukat a válaszadásba.
A helyes válaszokért természetesen jutalom járt.
És mi lehetne jobb jutalom, mint egy finom hókifli?
A búcsúzáskor több gyerek is integetve köszönt el, és hallottuk az egyik legkedvesebb mondatot, amit egy ilyen program végén kaphatunk:
„Az osztályommal is szeretnék ide eljönni.”
